Ha a színház ősi, közösségi élményét keressük, de még azt is megkockáztatom, hogy ha szeretnénk újra utat találni a kortárs művészethez, sokszor jobban tesszük, ha követjük a legfiatalabbakat. Ha szégyellnénk, hogy túlkorosak vagyunk, csapjunk a hónunk alá egy ötévest, és tegyünk úgy, mintha az ő kedvéért néznénk meg Az óriás ölelését (Kerekasztal), vagy kérjünk meg egy tízévest, kísérjen már el minket Fabók Mancsitól A háromágú tölgyfa tündérére.

Bővebben: Herczog Noémi – Bohócok

Fabók Mancsi Bábszínháza legújabb előadását, A háromágú tölgyfa tündérét mutatta be a fesztiválon. A narráció, a mesélés aktusa itt is különleges fénybe kerül. A kiinduló helyzetből eleve valami olyasmi sugárzik, hogy próbálkozunk itt a mi kis szerény eszközeinkkel, hogy eljátsszunk egy mesét...

Bővebben: Főszerepben a mesélés - Rádai Andrea



Hogy Fabók Mancsit az Isten is egyszemélyes bábszínháznak teremtette, arra több jel utal. Egy egész jelsorozat. Kezdhetjük talán avval, hogy a színésznő vokális képességei lenyűgözőek. Úgy tud különböző hangokon, hangszínekben megszólalni, hogy a lehető legteljesebb valószerűséggel beszél több különböző szereplő szájával. Magában a bábjáték lebonyolításában – kesztyűbábok és a bábfigurák kellékeinek használatában – a manuális készsége és a ritmusérzéke is perfektnek mutatkozik.

Bővebben: Bepislogni a majomba - Stuber Andrea