Hogy Fabók Mancsit az Isten is egyszemélyes bábszínháznak teremtette, arra több jel utal. Egy egész jelsorozat. Kezdhetjük talán avval, hogy a színésznő vokális képességei lenyűgözőek. Úgy tud különböző hangokon, hangszínekben megszólalni, hogy a lehető legteljesebb valószerűséggel beszél több különböző szereplő szájával. Magában a bábjáték lebonyolításában – kesztyűbábok és a bábfigurák kellékeinek használatában – a manuális készsége és a ritmusérzéke is perfektnek mutatkozik.

...Létezik azonban olyan előadás is, amely merészen újraírja a hagyományt. A vásári bábjáték magyar képviselője, Vitéz László – több külföldi kollégájától eltérően – egészen eddig agglegényként tengette életét, és vívta örökös harcát az ördöggel vagy más gonosz szerzetekkel.

Fabók Mancsit egyre többen ismerik az ország összes pontján: ő az a csupa-mosoly színésznő, aki körül virágos réteken, bábszínházi fészkekben, vásári forgatagokban örvendező gyerekek és mosolygó felnőttek hada gyülekezik, hogy egy kicsit visszarepítse őket a század eleji városligeti hangulatba. Népmesékre épülő játékai után, Fabók Mancsi most Kemény Henrik híres bábjátékából, a Vitéz Lászlóból készített egy saját verziót, nem is akárhogyan...

Fabók Mancsi Székely menyecskéjét már tavaly a Gyerekszínházi Szemlén is láthattam volna. Elmulasztottam „egyeztetési okokból”. Ezt nem egy (= három) kritikus ismerősöm minősítette kapitális tévedésnek, mert „Fabók Mancsi: az valami csoda.”

...”Fabók Mariann viszont fáradhatatlan. Fabók Mancsi Bábszínháza kezd olyan intézménnyé válni, mint amilyen Kemény Henrik volt, amikor Vitéz Lászlóval járta az országot.

Fabók Mariann egyszemélyes bábelőadásain már érkezéskor érzi a néző, hogy jó helyre jött: Mátravölgyi Ákos letisztult játékterei a népi díszítőművészetünk, ősi hitvilágunk szimbólumrendszerének ismeretét sugallják.

Fabók Mariann úgy meséli el ezt a történetet, hogy egy személyben ő a narrátor és valamennyi szereplő is. De mielőtt belekezdene, ahogy azt más előadásaiban, például A székely menyecske meg az ördögben is teszi, afféle léleknyitogató tréningnek veti alá a közönséget: a gazdátlan felnőtt nézőknek gyerekfelügyelőt keres, és némi szegycsontdörzsölgetéssel még arra is rávesz minket, hogy próbáljunk egy kis időre kiszakadni a mindennapokból, kitakarítani magunkból a gondokat, és csak a mesére figyelni. Mindezt ízes tájszólásban, zenei kísérettel teszi, mert ezúttal zenész társa is van Orbán Dénes személyében, aki különböző népi hangszerekkel adja hozzá a magáét a gyorsan megteremtett meseváró hangulathoz.

„... Hogy nem volt igazuk azoknak, akik a helyszín méreteit okolták a mesemondó színésznő sikertelenségéért, arról két nappal később az ESZME és Fabók Mancsi Bábszínháza A székely menyecske meg az ördög című előadásán győződhettünk meg ugyanannak a mozinak a nézőterén.